Nincs gyerekem. Nem azért nincs, mert nem szeretnék, egyszerűen nem sikerül.
Nem kell sajnálni, nem azért írom ezt a blogot. Azért írom, mert nem könnyű és könnyebb lesz, ha kiírom magamból. És persze azért, hogy hátha másnak is könnyebb lesz amikor látja, hogy nem csak neki vannak ilyen gondjai.
Nem tudom, mennyi erőm lesz ehhez. Meglátjuk. Sok minden történt már és gyanítom, hogy sok minden fog történni még. A múltat szépen lassan be fogom pótolni, a jelen történéseit pedig sorjában írom majd ki magamból.
Köszönöm Boross Péternek, hogy megadta a végső lökést a blog indításához. Sokszor éreztem már úgy, hogy le kellene írni azt a sok megaláztatást, amit a gyermektelenek elszenvednek, de eddig soha nem voltam emiatt annyira mérges, hogy meg is tegyem. Hogy a gyermektelenségi adó pusztán csak ötlet szintű említése csak az utolsó csepp a pohárban, vagy egymagában is elég lett volna, nem tudom. Tény, hogy ez döbbentett rá, egyesek mennyire nincsenek tisztában azzal, mit éreznek azok, akiknek nem lehet, vagy hosszas próbálkozás után még nem sikerült a gyerek.
Talán azt is sikerül eldöntenem, hol kezdjem el, és onnantól már menni fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése