Írtam, hogy van egy kislány az életünkben, akiért meg vagyunk őrülve teljesen. Ő a keresztlányunk, Elisa. Zseniális kis boszorkány, nálunk van lassan két hete vendégségben, és a szomorú apropó ellenére (Devecserből hoztuk fel, hogy messze legyen az iszaptól) fény költözött az életünkbe. Minden perc ajándék, amíg itt van, már most rettegek, mi lesz, ha majd hazamegy...
Ma Keripapis (így szólít) nap volt, mert én betegeskedek, így kiírt az orvos. Ez kapóra is jött, így legalább nem kellett a feleségemnek kivennie szabadságot. Ha már idehaza vagyok, vigyázok én rá.
Művész lélek, egyre jobban rajzol és hihetetlen esztétikai érzéke van. Gergő barátom nyomtatott pár kifestőt, ezeken élte ki magát. Mutatom:
Minden gyerek ilyen, vagy Ő a zseni? A kis keze persze nehezen barátkozik a ceruzával, de a logikát nézzük a képben, meg a látásmódot:
1. Nem volt napocska a képen, így hiába színező, nincs kép napocska nélkül. És már miért ne lehetne napocskát rajzolni...
2. Nem volt zöld fű a képen, így rajzolt...
3. Nem voltak felhők a képen, így rajzolt...
4. Nem voltak madarak a képen, így rajzolt azokat is (én tanítottam neki, hogy a madarak messziről m betűnek látszanak, azóta minden képen kell lennie párnak...).
5. Nincs még 5 éves, és leírja a nevét, de az olvasni nem tudóknak odarajzolja alá az óvodai jelét is...
6. Nem volt virág a képen, így rajzolt rá, de a virághoz pillangó is kell, az meg unatkozna katica nélkül.
7. A kocsin a deszkák vízszintesen vannak, de mi írja elő, hogy csak vízszintesen lehet kiszínezni azokat, függőlegesen szebb...
8. A csigákat pedig egyszerűen imádjuk, és el is fért egy a képen, hát miért ne?
Biztosan csak én látom bele ezeket a dolgokat, de imádni való, ahogy elszöszmötöl a ceruzákkal. Úgyhogy ezentúl minden rajzát fényképezem és teszem fel a netre...
