A kisbabás reklámokról

Amúgy sem szeretem a reklámokat, de van egy kategória, amit különösen nem szeretek. Ezek a bébicucc reklámok. Mindegy, mit akarnak eladni, azoknak is nézniük kell, akiknek nincs gyerekük. Nem lehet kikerülni, mert a tévében minden reklámblokkban van egy ilyen. Ha nem nézek tévét, az utcán minden percben belefutok egy óriásplakátba.
Boldog anyukák mesélnek arról, milyen is volt, amikor a "kismanó" még a hasukban volt.
Én is tudok mesélni, milyen is volt, amikor a kimanók a feleségem hasában voltak. Két hétig és két napig. Ennyi jutott nekünk a reményből. Nagyjából 4 éve próbálkoztunk, amikor be kellett lássuk, valami nem stimmel. A vizsgálatok megállapították, hogy nekem bizony rosszak a számaim, kevesen is vannak a kis fickók és nem is mozognak kellőképpen. Az más téma, hogy a magát orvonak nevező andrológus ezt úgy közölte, hogy - idézem szó szerint - "Magának az elkövetkező 150 évben nem lesz természetes úton gyereke". Nem rúgtam fejbe. Arra kívánt utalni a maga bunkó módján, hogy ha 10 százalékkal csökken a hímivarsejtek száma, akkor az esély maga 10%-ra csökken. Az én számaimból azt hámozta ki, hogy a normál hímivarsejt-számhoz és az azzal számolt esélyekhez képest az én esélyeim olyanok, hogy nagyjából 150 év alatt jöhet össze a gyerek. Engem persze a pozoitív gondolkodás jellemez és ezt úgy fogtam fel, hogy nem esélytelen. Végülis nem azt mondta, hogy nem lehet, az esélye megvan, csak kicsi.
Persze én is ezt mondanám, ha az lenne a célom, hogy inkább nálam, jó pénzért elvégeztessenek egy beültetést, vagy valamit. Az érthetőség kedvéért annyit hozzá kell tegyek, hogy valahol összeszedtem egy kellemes prosztatítiszt, könnyebb felsorolnom, hogy milyen antibiotikumot nem szedtem, mint azt, milyet. Nem is csodálkoztam tehát, amikor a tünetmentessé válásom után a laboreredményeim még nem mutattak 100%-os gyógyulást.
A lényeg az végül is, hogy nem huszonévesek vagyunk, így nem nagyon volt időnk kivárni, amíg minden rendben lesz. Belekezdtünk a lombikprogramba, a harmadik beültetésnél persze az orvos - nem ez a barom, hanem egy másik, jóravaló, jólfizetett - már azt mondta, hogy az eredményeim alapján akár természetes úton is összejöhet a gyerek. Ennek ellenére 5 alkalommal próbálkoztunk és ebből egyszer a másodiknál voltunk terhesek. Akkor is csak 3 napig, hiszen szerdán derült ki és szombaton ment el a három bébi.
Szóval amikor a manócskák a feleségem hasában voltak, én nagyon jól láttam az arcán az anyaságot. És persze teljesen megvolt fejben, ahogy hármasikreket szül.
Rajzoltam is neki egy nagy szivet pirossal, belé három kisebb szivet, mert az ultrahangon látszott, hogy megvan mind a három beültetett baba. Aztán amikor elmentek, a lapot telerajzoltam még ugyanakkora kis szívekkel, hiszen nem volt erőm összetépni és tényleg úgy éreztem, hogy sokkal jobban szeretem a páromat, mint előtte. Megvan azóta is, oda van ragasztva a tévé alá, hogy lássuk minden nap.
A babás reklámok? Minden 10. párt érint manapság a meddőség, azaz így minden ötödik embert, de mégsem törődik azzal senki, hogy ne dörgöljék negyedóránként az orcánkba, mennyire szart sem érünk és mennyire nem is ember az, akinek nincs gyereke.
Sokkal kisebb csoportoknak van érdekképviselete, nekünk mégsincs. Manapság nyugodtan lehet reklámozni gyerekkel mindent és még a hamburgerzabálásra buzdító reklámokban is ott a bújtatott utalás arra, mennyivel többet ér az, akinek van gyereke.
Természetesen egyetértek azzal, hogy a gyerek fontos és így, vagy úgy, de lesz is (arról később, hogy mit kell kiállnia annak, aki örökbe szeretne fogadni). De azzal nem értek egyet, hogy kevesebb az nem ember, akinek nincs gyereke még akkor sem, ha tudatosan választotta ezt az életet. Mindenkinek a saját döntése, hogy szeretne-e utódot. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy emiatt bárkit is megszóljon. leszóljon és főleg nem, hogy megalázzon.
A gyerekes reklámok pedig kevés kivétellel megalázóak, de persze ez csak azoknak tűnik fel, akik érzékenyek a témára. Mert mondjuk nem lehet gyerekük.